Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Sopronkőhida Negyvenhatig természeti képződmény voltam,Negyvenhatban A Pokol Nagykabátja –Így neveztek el búcsúzóul,Akik utoljára lépték át a határt.Végül, mivel mindnek mennie kellett,Az új nevemen nem szólított senki;Negyvenhattól kő voltam, és mögöttemEllenséges folyók meg nádasok.A város már jó évtizedek ótaDzsesszkultúra takarásában él,És nem tud róla, hogy itt mindennek vanEgy veszélyes, régi olvasata.A világ legesleggyorsabban kinyílóEjtőernyője volt ez…
Tovább
Telik, múlik. Mennek, jönnek. Harangszó, ember, vice versa egymásba olvad. A maradók az asztalra borulnak, egyesek lassan hajtják fejüket a karjukra, egy kicsit ledőlnek, mormolják részeg-álmosan, poharukat újratölti a lassan mozgó idő, tömény után bort, és megint töményt, sose ürüljön ki teljesen, csak fogyjon. Az ember Sziszifusz volt eddig, aki az időt görgette előre, látszólag…
Tovább
Valahol Európában, 2010-es évek A vonat megy. Ablakában szép arányos,kerek sarkú panoráma: mozgóképsor.Elfér benne csillag és föld, messzi kémény,bokrok dombon. Most sorompó, közelítés: ház teteje,ember, némber, kutya, macska, fonott kosárbekötözve, a gyolcs alól tömött libakandikál ki. Aztán csak fák. Majd a város: templomkereszt,tetők cikkcakk sziluettje, távol a hegy,elöl a tér, szokott szobor – s az…
Tovább
A határon Nem lesz ott semmilyen jel,se egy nagy fa, se egy kőkereszt,se egy folyó, se egy híd,se egy rozsdás vasúti sínpár,nem lesz egy fekete kutya se,vagy ha lesz is, egy fekete,nem üzen neked semmit,se ő, se a gazdája, egyszőke, lófarkas fiatal lány,aki pórázon vezeti,és főként nem lesz egy tábla,rajta felirattal, amiből tudnád,hogy odaértél, ott…
Tovább
Faék az oldalasban Vágjunk bele.Vágjunk.Gyengélkedni jöttünk a világra.Tűnékenyen, mint a kámfor.Világos, és ennek a világnak nincs párja.Akkor belevágunk?Reggel van, öt óra.Egyedül vagyok kis szobámban.Valaki átszaladt a füvön.És többé nem tudta fellelni.És többé nem tudott felelni.És többé nem volt mit tenni.Briliáns barátom, akit ez idáigmindenütt csak a pályamester fiakéntaposztrofáltam, ám időközben,vagyis az ő váratlan ádventihalála és…
Tovább
fényudvart keríteni amit a dolgokról tudsz, az egy hely,ahol elhelyezed magad. a liget feléhajolsz, beszélsz tárgyairól, kezedügyében apró vésők, szegek, ollók,alig látsz. a szürke anyagot kettészeliegy bádogpatak, a színhelyes, élesenbarnuló hegyháton lelassítod azeróziót. lejjebb földdel telt öböl,hullámait igazítod. rögeit fested,hallgatod dús csobbanásait. mégiselfogy a délután, az élő felvételenszemcsés, oszló felhők, felületekmúló változatossága, a szálcsiszoltfű nullába…
Tovább
Őrségváltás Balla Márton a lótetemen lakmározó madarakat figyeli. A frontlovak nagy teste kiváló célpont az ellenség lövészeinek, azt hinné az ember, elfogynak hamar ezek a derék jószágok. Pedig nem. Már negyedik éve tart a háború, s még mindig van ló befogni, megülni. Igaz, rekvirálják is őket sűrűn a k. u. k. hadsereg és a honvédség…
Tovább
fonákságaink csak az éjszakákat tartod fönn nekem szigorú számadásban – így van ez mióta elbillent szívünkben a merőleges – emlékszem: lábaid magad alá húzva gubbasztottál a fotelben a kandallóban száraz fahasáb ropogott vártam hogy megtörd a csöndet közben a számokat soroltam némán – kilencvennégyig jutottam: lám másfélpercnyi hallgatásban elfért az életünk – kilenc és négy……
Tovább
Paloznak overdrive # Újra az úton,pereg a film, a road movie.A vízparton a Canned Heat játszik,Woodstock legendái. Csak ketten vannak a régi csapatból:a dobos Adolfo Fito de la Parra és Larry Taylor basszusgitáros.A többiek új fiúk.Nem értik a régi időket,persze a mát sem nagyon.On the Road Again – Woodstock dallama.A Canned Heat csörömpöl.Volt virág a…
Tovább
Hajnali betűminták Amíg kócolja szétrezeg terítőna bor Bőre pergamen Hieroglifáiismeretlen röpülést mímelővadlibák Tapintja és emlékezika verejték éjjeli üzenetére Reggeli barangolás Nyelve végigsiklik forró tájakonÉdes dinnyelé és elfáradt mentaElidőzik Meglódul ÖsszegyűjtiÖsszekeveri S akár a nyári borvégzetesen szétömlik a szájában A dél rombolása A lépés elnyeli az árnyékátFüggönyként hull alá a kék a sárgaA Műhely falára festett…
Tovább
álló nap szíves türelmünket és megértésünket kérték, a késések voltak menetrendszerűek, a debreceni nagyállomáson több vonat vesztegelt, mint egy kezemen megszámolni;a másik foglalt ismét – hibáival kecses ez a nap. „engem az érdekel, ami szépség nélkül tetszik” – írtam egyszer, hogy mára belássam, ez talán merőben személyes szépségtulajdonítás,de a saját élmény megosztható. akár egy szemsarokban…
Tovább
Végig Végül is vállalhatatlan, tette még hozzá. Megnyugvást érzett abban a pillanatban. Úgy ment le róla az egésznek a terhe, mint korty tiszta víz a nyelőcsövén futás után. Végiggondolta újra életét, pillanat alatt állt össze, gömbvillámszerűen, bár utóbbit csak olvasmányaiból ismerte, úgy-ahogy. Épp erről van szó. Úgy-ahogy vállalhatatlan. Kortyonként fogta fel, nem dolga, ne tegye.…
Tovább
A Monostori negyed lepusztult házai között süvítő szélben öt fokkal hidegebb van télen, mint Kolozsvár belvárosában. András sűrű hóesésben veszi ki a borítékot a postaládából, ott tépi fel és olvassa Maia levelét, miközben a szél az arcába vágja a havat. Elnézést kér, hogy csak most ír részletesebben, de eddig a hivatalos ügyintézés, a lakáskeresés és…
Tovább
milyen rettenetes vagy milyen gyönyörű dologról írjak, hogy akkor is megértsd, ha ott a mozdulatlan vizet és a csendes erdőt elnézve már semmit nem akarnál megérteni az itteni életünkből: én ilyen messziről könnyen elhiszek bármit, csak írjál majd részleteket, hogy jobban el tudjalak képzelni ott a tó partján vagy inkább a vízben, hiszen nyár van,…
Tovább
A legtöbben Gubinecz hallatlan udvariasságának tudták be, hogy a férfi felszálláskor általában maga elé tessékelte a többi buszra várakozót. Természetesen szó sem volt holmi nagyvonalúságról. Gubinecz maga akarta eldönteni, ki mellett foglal helyet a tömegközlekedési eszközön. A legjobban persze magányosan szeretett utazni. Ha szabadon talált egy duplaülést az utastérben, rögvest lehuppant rá aktatáskájával és szatyraival,…
Tovább
Vékony jég Anyám, amikor legutóbb együttástunk a kertben – virágágyásokatgondoztunk önkéntes alapon a főtéren,amiről nem tudott a közvezetőség,ezért este mentünk, és titokban léptük átaz elkerített részt –, azt mondtanekem – valójában csak úgy maga elé,mert a sötétben nem láttam az arcát,és ő se nézhetett rám, vagyis pontosabbazt mondani, maga elé mondta – halkan,nehogy lelepleződjünk –…
Tovább
A bátyám öccse (Vonat) Bizonyos dolgokrólaz ember nem szívesen beszél.Vagy azért, mert nem akar,vagy azért, mert nem illik.De van, amikor kikívánkozikbelőlünk az is, amirőlnem kellene beszélnünk. Belőlem például most az kívánkozik ki,hogy tavaly névnapomra a bátyámhallókészüléket vett nekem ajándékba,mert azt gondolta, hogy azzal meghallom azt is,amit egyébként nem szoktam meghallani.Ha például el kell raknunk a…
Tovább
Airbnb összebarátkoztam egy északi emberrel,bementem a lakásába,aludtam az ágyában,ettem a hűtőjéből,éreztem, amit ő érzett,városom volt az ő városa,családom a családja,ki-kihagyó figyelmemetnapokra lekötöttéka vörös homokkövekés a szőke homokkövek,azok a kisebb kiszögellések,és a magasban, csoportosansorakozó kéményeka háztetőkön,terveim voltak a tervei,gyűjteni egy vidéki házra,aztán mielőtt elindultunk volna, eltűnt,pedig mondani szerettem volnaneki valami emlékezeteset,ehelyett ropogós szavait tanulomaz északi embernek,és…
Tovább
A tenger virágai Rogi Wieg emlékére Ezt a vidéket egykor tenger borította,de amikor újra víz árasztja el,már elhangzott a végső harsonaszó,kiürült az utolsó kehely,nem született új Noé, nem épített bárkát.Nézd a padlás ablakából inkábba repce- és kukoricaföldeket,a hullámzó sárga égen a vörös napot,a napraforgók melletti pipacsos rétet,szívd ki a pitypangból a kutyatejet,dörzsöld bele vérző szívedbe.Verseidben…
Tovább
fonákságaink csak az éjszakákat tartod fönn nekemszigorú számadásban – így van ezmióta elbillent szívünkben a merőleges –emlékszem: lábaid magad alá húzvagubbasztottál a fotelbena kandallóban száraz fahasáb ropogottvártam hogy megtörd a csöndetközben a számokat soroltam némán– kilencvennégyig jutottam: lám másfélpercnyi hallgatásban elfért az életünk –kilenc és négy… fogócskáznak velünka számok… csupa féltés vagyunk– megbuktunk mégis –…
Tovább
Nyitnikék I. A Benedek-hegyre Kálváriát kellett építeni, Mert csak így lehetett megoldani a hely Erkölcsvédelmi kérdéseket felvető Helyzetét. A hegy túl szép ahhoz, hogy ne temetkezzen bele A népvándorlás szinte valamennyi mocska: Germán, avar, magyar, tatár, török, Végül az Istent végleg leúsztató Én, aki A szentháromságot félkézre fogva egy Ideje mindig egy másik énben áll…
Tovább
torzószótár áraszt hogy fiatalságunk kétes hőse a világ túloldalán kicsi csapatával elindult a hegyekből a zsarnok ellen innen nézve talán rendben van hogy miként manipulálta aztán e honban a nagy kalandot a szellemiekben enyhén szólva szerény politikai élcsapat arra a költészetben nincsen elég adat bár a castro-képlet kezdetektől némileg zavaros ám a komplex kutatásban valami…
Tovább
die selbstjäger Jungnak és Rilkének ősi-ismerősen barlang szája tátog oda bújt be a fény: lénye lényege mióta egy éjjel egyszer rávillámlott bár tart is tőle tartana vele nem tudja meddig még: zsigerig átfázott de bentről a vak mély tükrözi tüzét s ami ringatatlan kucorgásnak látszott puha foltokban izzik a sötét számtalan kérdés fölmerülhet: hátha nem…
Tovább
A csinitáboron gondolkoztam, de láttam a programban, hogy a hetet divatbemutató zárja, ahol a szülők megtekinthetik az elkészült ruhakölteményeket egy gyerek fashion show keretében, és ez visszariasztott. A madártábornál tetszett az odúbarkácsolás, ott viszont a mikroszkópos bagolyköpet-elemzés bizonytalanított el. Végül az írótábort választottam. Tomori Nagy Sándor író vezeti, akit már többször jelöltek József Attila-díjra. Reggel…
Tovább
Ez is csak hasonlat Vajon csak anyagként és energiaként lehet leírni a világot? Ha okozatnak fogjuk fel a fényt, a jövőből is sötétség tátog? Vajon minden elmagyarázható? A lehetetlen nem lehet soha? Világnak szája, semmi homloka, az arc elé egy maszk téve: a szó. A szó elé egy maszk téve: a mondat. Az energiamegmaradás…
Tovább
– A nevemet ne, azt ne írd le, ahhoz nem járulok hozzá. Legyen elég annyi, hogy én őszinte vagyok. Nekem mindegy, hogy abból, amit mondok, mit hozol ki, de a nevem ne legyen ott semmilyen kurva cikkben, érted? Ilyeneket írjál majd inkább, figyelsz? Na. Ez egy retkes, szar élet. Ezt így, ahogy mondom, nyugodtan leírhatod.…
Tovább
Takács Judit könyve, a Meleg század már címében is telitalálat: a meleg szó feltöltődése a homoszexuális, illetve leszbikus tartalommal ugyanis nagyjából a századdal egyidős, annak ellenére, hogy 1994-ben a fővárosi bíróság névszabatossági okokból nem volt hajlandó bejegyezni a Szivárvány Társulás a Melegek Jogaiért nevű szervezetet, mondván, hogy a meleg szó nem köznyelvi, hanem szubkulturális, bizalmi.…
Tovább
Vége a vitorlásversenynek. Nekifeszülnek a színes spinnakerek. Felpöttyözik a tavat, legalábbis madártávlatból úgy látszik, mozdulatlan a víz. Szinte repülnek a hajók pár centivel a tó fölött, nem lehet betelni a látvánnyal. A vitorlavászonnak jó nagy hasa nő. Gyomor, amiben minden benne van, idegesség, izgalom és a megnyugvás is, a nyári koradélután jóllakottságérzése. Kis győzelmek és…
Tovább
Input egy feléd nyitódó, szinte hangtalan mutatóujj, alig érzed, kijelöl. kis optikai szobád, az arcod, elsötétül kívül-belül. ha minden összeomlik, a szemedben kezdődik el. míg átvonul arcodon álmod éjjel, ezt a puha mosolyt vad vonások lepik el, ha ilyenkor ébredsz. rakódj le lépéseid alján. de ne pihenj a talpadban valahol. a lépések pontatlanok, tehát használhatók…
Tovább
Az utolsó pillanatban esik be, a többiek már rég elfoglalták a helyüket. Várakozásteljesen ülnek az üvegkalickáikban, nyelvek szerint csoportosítva, mint akik valami nyilvános tárgyaláson az ítéletükre várnak. Zuhognak majd rájuk a mondatok, mellékmondatok, jelzős szerkezetek, a kígyózó, széthúzott mondatrészek egyre szorosabban tekerednek majd a nyakuk köré, mígnem egy mondatvégre biggyesztett váratlan igekötő hirtelen végez velük.…
Tovább