Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Csokonai Vitéz Mihály ébresztése Csokonai Vitéz! Versnek őt vedd elő,olyan gazdag mező, olyan tág mézelő,tele virágokkal a nektárt úgy ontja,máshová röpülni világnak porontya,édességet ont ránk, mely az ember ínyétúgy tölti el jóval, ma már el se hinnénk,hogy régidejéből még ma is eláraszt,únott világunkra fölfrissítő kontraszt. Egy sor tizenkét szótag. Beméri mindet,majd páronként raggat a sorokra…
Tovább
Két szempár között a legrövidebb út Mikor újra felnéznék,a jobb szemhéjam zárvamarad. Vannak napok,amikből nem szégyenmár délelőtt elmenekülni. Átkelés egy másik életbe,tizenöt méter magasan,egy kifeszített drótona háborgó beton felett.Két szempár közötta legrövidebb út. Mi történt, amígsötétben voltam,és mire gondoltam,mielőtt lehunytama szemem? Rád, és hogykönnyeddé.Könnyűvé. A legvékonyabb ágak végén is Ahogy megérintem a törzsét,mint egy hosszúra…
Tovább
A tenger Örülni olyan, mint amikor besüt a nap,mégis felkapcsolva hagyod a villanyt.Egy régi fotót nézel, családi ebéd – az eszcájgon most élesebb a fény.Feltűnik egy tekintet is, ami képeskisimítani a tengert, de nem bír ela gyűrött asztalterítővel. Örülni olyan, mint nyugtázni a kertenátvonuló rovarok forgalmát. Felismernia fát az erdődben, amely elsőkéntküzdötte fel magát a…
Tovább
séta az égi ösvény felé a hóhatár alatti temetésekena fák címere fölöttnincs szükség kötelező szabályokraa kerület körvonalazásárafelesleges kötelezettségeink meghiúsításáraszigorúságrakönyörtelenségre csak az ösvényt kell megkeresniegy sziklás orom hátánkövetni egy sekély szakadékotegy száraz hasadékotdögevő madarakat hívni a halottak földjérehogy feldarabolt emberek– kiknek lelke már felszállt az égbe –testrészeivel táplálkozzanakazt hiszedegyikük te vagy az érzéketlenség felismerése eltévedt hajamban…
Tovább
Kívánság egy lagziban találkoztam velea terem félreeső zugában ülttolószékében gubbasztvavidám hangokkal összefröcskölvelátszott rajta hogy nem kíván részt vennia mulatságban észrevétlen szeretett volnamaradni hogy senkit se zavarjontizennégy éves volt tudta jólcsak pár éve van hátra hazatoljalakkérdezte az apja a fiú bólintottde az udvaron meggondolta magátszép derült nyári éjszaka volta nappali hőség már alábbhagyotta borzongató hajnal még…
Tovább
A térség grammatikája -nak Miért nem megy sohasem hallodlassíts mert nem megy éjjelnappal a szervezetben a só a vér a légnyomás kopnak az erek a szív köpdkoppan a kavics lassíts mert nem megysem előre sem hátra fékezz tolat avonat vizes kancsó az asztalontöltsél miért nem lassít hajtsd leaz ablakot sohasem hallod nézzkörül ott a tó…
Tovább
Életrajzi kísérletek A csörtetés Az elhagyatott strandon éjszakamit kerestem, hullott levelek,fehér és kék hullott csempék,nevek, melyekre alig emlékszem,hogy mi adta a fényt, nem tudom már,de biztosan nem borult sötétbe minden,hiszen láttam akkor, és még mindig látok,repedésekből tört elő a gyomnövények vigasza,viaszos cseppek ültek a fűre, betonra,izzott minden, de szigorú titokban,az elhagyatott strandon éjszaka,üvegszilánkok szikráztak az…
Tovább
Torony, gólyahíd, raktár A felhők folyton változnak, mögülüka Fárosz magas tornya integet,mobilkuruttyolást áraszt magából,görög nyelvtant, Debussy-s kvinteket. A gólyahídon örökké meleg volt,mezítláb állva odasült a talpam;voltaképp soha nem használta senki,csak állt a napsütésben, zengve halkan. A raktárban sötét volt és hideg.A súrlódásmentesség volt a lényeg,az elképzelés állványrendszerébecímkés fiókként passzoltak a tények. Minden torony: tömény igyekezet.Minden…
Tovább
Kovidkor, kint Hódolat Csokonainak Szemet verő fénybenTúlkék olaszéggel,Vidám álorcábanJön a természet szembe velem.Éles ellenszéllel,Élet-ígéréssel,Frissítő ájerrelEgészen körülfog, átölel.Napos nevetéssel,Aerosol könnyével,Vírusos aurávalTélen is halálosan szeret. blake vɜːs blake vɜːs-ben írni nem bilincsbár szabadnak lenni kella vers előtt alatt utánannak ki énekelde ez a fogság nem utál-atos: ez indít elismeretlen vers-soron soha nem tudhatodhova érkezel (Megjelent az Alföld…
Tovább
Gipsz Sosem szerettem a gipszet, mert hideg volt, és fehérnyomot hagyott bőrömön, anyám a kórház mosdójábansúrolta le rólam, de az emlékek nyomát nem lehet lemosni.Tudtam, hogy beteg a hátam, ezért történik ez velem,hogy a rám öntött gipszből készítik el a vázat,anyám mindig sírt, miközben mosdatott, és azt ígérte,ha kibírom, ülhetek az ablak mellett a vonaton.…
Tovább
Fehér Renátó: Torkolatcsönd „ne mondd soha a mondhatatlant,mondd a nehezen mondhatót” Fehér Renátó a kiemelkedően tudatos költők csoportjába tartozik. Ez nem csak az éppen adott kötet szigorúan strukturált, fegyelmezett koncepciózusságában tükrőződik, hanem az eddig felépült életmű darabjainak viszonyrendszerében is. Ennek lehet példája az a – kortárs magyar irodalomban egyébként viszonylag nem unikális – költői gyakorlat,…
Tovább
Címerkép: királynő hollóval (Kráľovná s havranom v erbe) Mélységes az éj; elhalt minden, csak az éjszakailények távoli hangjahallatszik kintről, s te megint ugyanazt a rítust végzed:visszaadod a sötétet a sötétnek,kétségbeesetten keresed a fényt. Megidézeda fény minden alakját, s az ősrégi oltár előtt előhúzodkebledből a férfi arcképét,a férfiét, aki halálra sebzett: megidézedaz igazságot és a jóságot, demindenekfelett a szerelmet – s ha feljebb emeled tekinteted,az értékes ikont elhomályosítja egy másfajta…
Tovább
Hortus Conclusus Térey Jánosnak Az a szó, hogy föld, nem tudom, mikortóljelenti csak az elomló, barnás rögöket,a sárga homokot, a fehér csigaházakatrejtő tőzeget – ha egy dinoszauruszcsontotlelhetnék! –, a sarat, gumicsizmákfagyott talpnyomait őrző, szilárd talajta lábunk alatt ebben a családban.Amíg csak az úgynevezett emberemlékezetér, a férfifelmenők fejében holdak,katasztrálisok vagy kataszteriek,négyszögölök, ha meglékelhetnéd koponyájukat,mindegyikük dombos,…
Tovább
new age öltözködési tippeket olvasolneten, pedig temetésre készülsz.a halottnak új ing, új öltöny,néhány személyes ékszer.neked meg jó lesz, amibenaz anyádén voltál. akkor istél volt, emlékszel? bokáigálltunk a hóban, még össze-tartott a család, tapadt a hó.hatalmas hógolyókat kellettvolna görgetnünk, ott a sír-kertben. emberibb lett volna,de összetartozva sirattuk így is,nem úgy, mint fogunk az öregén,az idein, latyakos…
Tovább
A vendégség vége Attól félünk, úgyiseljönnek majd,akikről megfeledkeztünk, és számonkérik,miért nem voltunk ott,miért nem jöttünk időben,pedig ők vártak ránk, de minem szólaltunk meg, nem mondtuk el,hogy ne töltsenek még,nem kérünk több cukrot a kávéba,nem szóltunk, hogy fázunk,vagy hogy megy a vonatunk, közben egyre nehezebb letta kabátunk a sok süteménytől,amit azért rejtettünk gyorsan a zsebünkbe,hogy nehogy észrevegyék,nem…
Tovább
Jelenés a Sorában és akkor a nyílt utcárólberepült, berepült a Sora nagyáruházba,berepült és vitorlázni kezdett a filigránalumíniumpolcok közöttegy sirály,leparkolt a tengerigyümölcsök pultján, de ügyet semvetett a vérvörös ikraszemekre,sem az ízletes makréla-pasztára, hidegen hagyta a szusibár,berepült, vijjogva, mint a mentőautó,tapicskoltnéhányat a szárnyaival, leparkolt, majdkönnyedénkimanőverezett az éjszakába,benyelte a senkiföldje, ez a hajadon,mi pedig álltunk,továbbra is csak álltunka…
Tovább
Önbizalmad tizenkilenc sora az összes használt mondat rejtekéből előmásszon,érintést megtámasztott tenyerek,kiátkozott növényeink, a húsevőkszára int, hogy igen, mehet,megérkezést visszatartott szomjasabb türelem,szomjas erdő vándorol a közelünkben,az összes használt mondatbeszélgetéseink teremtéshosszain sétáljon át,ismerősségig széthordjaállatszőr a magvakat,katasztrófa az erdőt,ha nem találna meg termékenység,beszélgetéseink teremtéshossza petefészeknél súlyosabb,ágazzon ez a termékenység szét,ha szuszogásod medrébe dől,párnát formáz a tenyered,ha szuszogásod dőlésszögénönbizalmad…
Tovább
Halálmegvető kényelem Sem semmilyen lakatlan szigetre,sem a sűrű, hiúzos, vadkanos rengeteg erdőmélyére, sem égbeszökő hegy csak sasok laktacsúcsára, sem sáskacsemegével hívogatóvégtelen pusztába nem vonulok el.És ugyanígy: sem Wall Street,sem kairói nyüzsgés, sem Las Vegas.Nemhogy az Idegenlégióba vagy afelkent X/Y kampánycsapatába –még a helyi akvarista vagy filatelista klubba(szerintem nálunk nincs is ilyen, de ez mostérdektelen) sem…
Tovább
Nem találod amikor minden elromlik, akkor lépbe az Isten. ajándékcsomagot hoz egyfutár, aki hadar, szárnyas kartondobozban. miután patáliáztál, és beszámoltál a plafonnakaz összes földi sérelmedről, kinyílt a kezedbenegy virág, szemedben bolygók keletkeztek. felfelé mászol a körfolyosón, szatyrokkal,zihálva. delfinek bukósisakban, lovakbalerinacipőben – félsz belenézni a maradék időbe. és hogy többet cigarettázol, amióta sirály visít,varjú hörög a…
Tovább
Feketeáfonya Nem kell aratni, vetni.Egy kobak száz boka,Egy koma száz lova,Ordasság megszületniBárhova máshova. Előlünk napok bújnak,De vannak eszközül éjek,Az okok megokulnak,Ha kerülnek körülmények. * Ez is csapás, bokrét,Hogy kivert az eged,E kis csapás, onnét,Hogy ide vezetett.Vesd magad messze el,Rázd le a pinceberket,Ha nem, megereszkedel,Elnyesik embernyelved. Száz lator egy ménes. Bennem megbízhatsz néha,De szétnézz, mert végesA…
Tovább
Átutazó Kosztolányinak (is) Mozdul, aki mozdul.A folytonos mozdulatlan. Lehajtja fejét – bűnös.Bűnös – megadja magát. Nincs semmi félelem! Nincsen kiabálás ott,ami mostanság körül. Nem kiabál, mert nem.Agresszív üresség, mindenfelé. Majdan, majdan!, ha akarod. Visszatér, aki visszatér,nem mondhatod, hogy. Mégsem úgy, amiként.Minden mindig más. Tudható, és tudjuk is. Figyelmez és vár, örökké így.Újból és újból: várakozik.…
Tovább
Kegyelmi pillanat Egy elkoszlott éjszakamúltán a rossz koromból,ami mocsok összeáll,kibukkan a nap,a függönyön matat,keskeny sávja rést talál,nagy vígan orrbapancsolfriss tojásfestékszaga. A siker egy pontján Most akkor tanuld meg,született elegáns,azt a másik eleganciát:a sztárjaikét, akiknek ahátuk mögé még nemmertek benézni soha.A Bowie-pózokat. Afélig-se leereszkedést,a jaggerit. A rejtőzködőnnyilvános Én önimádtatásamódszerét. A jó fenét.Sose érdekelt ez az allűr.Mint…
Tovább
Mi, akik nem vagyunk pszichopaták, de tudjuk, amit egy pszichopata tud,úgy birtokoljuk a tudást, mint atom-fegyverét egy békés nagyhatalom. Mondjátok el, mi bánt titeket. Van labdaérzékünk és sármunk,törzshelyünk és történeteink.Ti nem szerettétek a gyűjteményt,amivé akkor kezdtünk nőni. Mondjátok el, tényleg, sajnosalig emlékszünk valamire.Koleszpatkányok! Bocs, rég volt.A szobátokban kuksoltatok mindig. Mondjátok el, mi bánt titeket. Még…
Tovább
Mondattan Fölöslegesek a képzők és ragok.A határozók. De legfőképpen a jelzők.Semmi haszna az értelmezésnek.A jelző a grammatika rákfenéje.Felold. Viszonylagossá tesz. Lágyítjamondataidat. Vagyis féligazságokelfogadására ösztönöz. Kis népekmenedéke a jelző. Nincsen hazájuk.Csak elveszített haza. Vagy visszanyerthaza. Álmuk sincsen. Legfeljebbnyugtalan álmuk. Ami nem ugyanaz.A történelmük is milyen? Nem egyszerűencsak történelem. Hanem vérzivataros.Nehéz. Küzdelmes. És így tovább.Nem folytatom. Az…
Tovább
Békülős Volt egy… Volt egy labdám. Messze elgurult.Egész délután azt kerestem.Este lett meg, a Hold hasába bújt,nem hagyott el mégse engem. Volt egy virág: egy kék harang.Sütötte nap, itattam vízzel.Azóta égboltot rajzolok azzal a kékharang színnel. Volt egy kagylóm. Tengernél találtam.Nem lakott már senki benne.Fülemhez tettem, mormogott –vágyott vissza a tengerbe. Volt egy cicám: pöttömke párduc.Nem…
Tovább
Létfeledők 1. Fiatalon, furcsa, magánytól vonítószavaimat száműztem valahová belsődeklinációm tizenharmadik esetébe. (S közbenrejtegetett énem mit nem adott volna ahús-vér lányok egyetlen érintéséért!) S e „nem-tulajdonképpeni létemet”csak felerősítette bennem a társadalomelidegenedettség-sűrítménye. Egyik is, másik isa tudatom tudattalanjának mélyére nyomtabelső grammatikám személyragjait. A szocializmus komnatáinúgy haladtam át, mint kit meghipnotizáltak,Angiolieri asszony Cipolla termén: létfeledve,s nem volt, ki…
Tovább
Egy idegen test változatai A test akvárium. Szájon át kiönt,ha közelít a hold. A mellkas vizébenaz álom parányi alga, lebeg. Nap-szakok partjain szárad, mint forróhomokpárnákon a nyál. Szívmedúzapumpál a belek korallzátonya felett. A test szoba, az állkapocsban tükör,nedvesen feszül. A vitrinszájban díszek,porcelánfogak. Mandulaoltár ragyog.Lassan szárad a gyomor, máj, garat,mint a vizes ruhák. Csontcsipeszekérhálók gubancos kötélsorán.…
Tovább
sufniba zárt emlékezet ropognak a gerendák a sufni kopott ízületei a padlástér eresztékeiitt bújócskáztunk valahaa ládák és zsákok alkotta ösvények közötts a leghátsó zug homályábanrejtőzött a lelakatolt titokaminek végére járni sohasem tudtunkéltre kelnek a tüsszentésre ingerlő finom poroka pókhálók a cserép alá bújt darázsfészeka madártani megfigyelőállásahonnan át lehetett lesnia szomszédban bikinifelső nélkülnapozó fiatal tanítónőreakinek barnán elomló…
Tovább
Vonatos dal Rokonok üzentek,vendégül látnának,pakoltam plüssöt ésa kedvenc párnámat.Mondták, hogy egyedülkellene utazzak,egyike volnék asok bátor utasnak. Látjátok, én most indulok el az úton,nem tudom, hogy merre visz, de túl a múlton,belenézek a jövő nagy távcsövébe,az a jó, hogy semmi nincs ott kőbe vésve!Látjátok, én most indulok el az úton,nem tudom, hogy merre visz, de túl…
Tovább
Fénylő tetők A zsákhuzat ismét elszakadt,dunyhája a mélységes kék ég,hallja, hogy trappolnak a lovak,elérve az opál messzeségét. Valaki űzi őket, nyergében ülve,pattint zsinóros ostorával,a vad cipók immár kihűlve,tarisznyája nyakában rá vall. A fenyőág rezeg, madár repült el,borong a fénylő tetők csonkja,a moha mélységes mélyen zöldell,kialszik az alkonyvégi pompa. Visszaszökni Megrémült a fázós fecskepár,a fészek rezdült,…
Tovább