Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Én igen, én nem Elveszi, visszaadná, de már elvette: nála maradhat.Megveszi, átveri, bármelyik oldala várja a partnak. Parttalan árad a víztelen, fénytelen tükre kiszárad.Mélyei őrzik a partot, viharra csak egymaga várhat. Meddig a rügy, mikortól virág, vagy gyümölcs? Átviszi ezt ismáshova, észrevétlen módon járja át fenti a lentit. Kezdete, vége se kezd vele semmit az…
Tovább
A lány, aki nem én vagyok, a szájához emeli a cigit. Fintorog, nem szereti a fű ízét, de kell a zsibbadás, könnyebb minden, ha eltompulnak az érzékek. Eldobja a csikket, megdörzsöli a szemét, lüktet odabent a sötétség. Arra gondol, milyen jó lenne itt maradni. Égeti az arcát a nap, izzik a vaskorlát a tenyere alatt,…
Tovább
Foltin Jolánnak Fiam, éjjel nem tudtam elaludni, ellenőriztem a gondolataimat a sötétben, kényszerítve voltam, azt éreztem, arra késztet valami, hogy ébren maradjak, rám jött a csuklás, és talán ettől, talán mástól, de leestem az ágyról. Nem éreztem, mi az, csak azt, hogy a gonoszsághoz és a jósághoz is köze van. Féltem az éjszakától, a világtól,…
Tovább
Hamubogyók a tóparton 1. A hajnali tavon virágzik egy csukatetem,ezüstös víz nyaldossa porcelánhasát,porosodik, ahogy múlnak az évszakok,míg el nem jön peckesen a mai délután,frissen vasalt ingben, jóllakottan, üdén,szavait szurokként keni szét arcodon,letöri egyesével minden óráról a mutatót,igét hirdet, megváltást ígér, de a szájábanférgek ficánkolnak a fogai helyén, nyelvénekhalszeme van, amikor átölel és megcsókol,belülről vizsgálja meg…
Tovább
mária imája I földre hullunk szédülő tekintetünk földre vetjükkommandósok jönnek szobrod elé csodát keresni10 gyémántért adnak a kereskedőksorsjegyet húznak rád adj hűségetférfiak nyúlnak utánad férfiak kutatjáklepleid gyermekek lótuszban énekelnekana hata o mama ana hata o mamarossz kezekbe kerülsz megtisztítoda kezet az agyagon meleged égeti aki törni jöttszámokat keresnek a kétségbeesettekglóriádba vakulnak hogy nyugalmat találjanaktalpad alatt…
Tovább
Hiába Hiába menekültem annyiszora hibátlan szépségű barátomhoz,szótlanul mosolygott, amint meglátott,mire nyomban torkomra forrtak a szavak,és nem mertem krákogni, a köpésről nem beszélve,mivel a házban s a ház körül sehol egyporcelán köpőcsésze. Filmeket hívott előa barátom egy vizes, vörös helyiségben,a helyiség fala szorosan beleépült a földbe.Hideg volt, és barátságtalan, mint a barátom anyja,akinek őszülvén sípolni kezdett…
Tovább
Feltámadás helyett. P/verziók „menecnek orzaga” [i. múzeum-változat] Az utolsó teremben is lekapcsoljaa biztonsági őr a villanyt éjszakára,ott maradsz bezárva, a kereszthalál fenyegető közelségerövid időre megint visszasimulhata sötétbe, csak türelem, ha van időd, lesz reggel,érdemes tehát a Kálvária helyettaz Angyali üdvözlettel kezdeni. [ii. aluljáró-változat] Az aluljáró csikkel és aprópénzzelteleszórt betonpadlóján fekszikaz egek hajléktalanja,félkómásan, félrészegen, odamész…
Tovább
Hameln Egy átlagos utazás úgy kezdődik, hogy már az elejéntudod, min kell keresztülmenni. Lehasznált parkolóizgága füvektől áttört, morcos és magát mégis megadóbetonpályája. Felüljáró az általad fagyiházaknakkeresztelt nyomorsziget felett – ami nekednyomornak tűnik, másnak az ont otthonmeleget.Verzett bozót, ázott, kóbor állatok szőre,félbehagyott ipari Bábelek, a kiégett projektkoordinátorkezéből kicsúszó, ocsmányfekete kormány pöfögése.Alkalomadtán előhalászott régi szeretőd csak nekilelkes,…
Tovább
Járóföld Morzsálódnak a könyvek.A fehér várost széthordjákaz uszályok és a hangyák,én pedig a nyomukba szegődöm.Elhagyom a labirintusnak beillőszobákat naponta, emberi fejjel.Átvágok a vízjárástól függő kerten,eloldozom a csónakot, és kievezeka hűs ipari vizekre csak úgy magamban.Az áramlásra bízom, hogy elvigyena központi város szívébe, küldetésvagy raktári felsőruhák nélkül.Találgathatom, hogy mi jön utána,vagy a rám jellemző kissé torokhangúdúdolással…
Tovább
Oostende, Snorlax „Ahová estél, ott maradsz.A mindenségből ezt az egyet,ezt az egyetlen egy helyet,de ezt azután megszerezted.”(P. J.) Az izomsorvadás a végtagok folyamatos gyengülésével jár.Az izomszövetek zsírszövetté alakulnak.A folyamat vége a legtöbbször az,hogy miután a szívizmok és a bordaközi izmok is elzsírosodnak,a szív vagy a tüdő egyszer csak leáll. Zoli elektromos tolókocsival közlekedett már évek…
Tovább
Újra lehajolván Kollázs Pilinszky János naplóiból, töredékeiből „És újra lehajolván, írt vala a földre.”(János 8,8 – Károli Gáspár fordítása) Ezt a levelet most olvassákmostmiközben íromhát persze hogy postázatlan maradmég boríték se kell hozzálegyen erőm a lemosolygottakés megmosolygottak közé tartoznoma nehézségben vigaszomhogy így közelebb kerülheteka szerzetesi élet megvalósításáhozsivatagos napok jönneklevelenként kell félrehajtanom a puha erdőtmindmegannyi sebaz…
Tovább
Ursula K. Le Guin Évájának Sorra visszaadták a neveiket. Mindegyiket, válogatás nélkül, akárhogyan is hangzott, lehetett bár leheletlágy, mint a haai, ajakról induló és kiszáradt falevélhez hasonlóan zizegő, mint a marazzo, torokból pattanó, akár a squalo, esetleg fogak közül kirobbanó, sistergő-recsegő, mint a shark. A vízi állatok adták vissza legelébb, nekik nem kellettek amúgy sem,…
Tovább
Idénymunka Már nem nyílnak a szavak, már nincs bennükszépbe szőtt igény, a napmeleg ára.Ha megszólalok, nem táncolnak a szelindekek.Bánom is én, gondoltam korábban, ma már tudom,nem rajtam múlt. Kopog az eső, emésztek, megtanultam mindent,mindent az elejéről. Nincs újrakezdés, csak sorrendiség van,már rég nem arról szól ez sem, aminek az elején indult,már tudom, hogy a vers…
Tovább
Csatangolás víz alatti városban Géczi Jánosnak Éjjel vihar volt a tengerenA Göncölszekér rúdjába beleakadt egy felhő és Kornatialvó szörnyeire borította az eget Verejtékben hevertem vackomon és a lezártszemhéjamon keresztül törővillámok szétverték agyambana repceföldeket Azt hiszem akkor nagyon féltem mert reggelverejtékben ázva hevertemnapszítta csontokból eszkábáltvackomon (A krokodil-sziklából kilép a bestia fogait csattogtatva a part feléindul A…
Tovább
Belső delta Az eső ébresztett.Órákkal korábban a zuhany hangja,hallgattam, merre viszi a víz a hordalékot.Aztán már nem feküdtem vissza,megvártam, míg hangos csobogássalmegtelik utánam a tartály. Akkorra már hetek teltek ela mozdulatlan hőségben.A résekben kopni kezdett a fény.Ő a pincébe költözött le,én a szobát napjábantöbbször felsepertem. Hajnalban a párkányról néztüka lámpagömbökben forgófénytelen éjszaka kásás, öblös testét.A…
Tovább
Er-dő-sö-tét – Szereted ezt a fát?– Nem.– Miért?– Azért, mert mindig szelet kavar.(Pilinszky János és Baitz Borbála Bébi beszélgetése) Jelnyelven támad felkezeid közt az erdő.Könyékhajlatodba suhintasz,alkarodból születik a fa. Nem rámutatsz, ami fa.Nem elgondolod mint fa.Mutatkozik általad a fa.S kimondatik általad: fa. A fa, a fa, a fa, a fa.Baba. Babarbara. Borbála. Bébi.Jeled és neved…
Tovább
Pilinszky elköszön Megszokni helyek rezdüléseit,saroktól sarokig az évszakokszándékát kiismerni, figyelemnélkül érteni bennszülöttek nyelvét,mint széljárást a fa: e tudománycsillapítja otthonná a helyets életté a halál enteriőrjét. Megkésve venni észre: a tükörfalra nem simul, oly sanda a sík.Magunk helyén a senkit látni benne;szánk helyett hátországunk mosolyog,bútorozott üresség. Amikora foncsort visszabillentjük magába,végre szemünkbe néz az idegen szem. Tudástól tudatosság…
Tovább
Levegőt! A házban néha felvillan a fehér. Kénytelen vagyok semminek nevezni, mert olyankor eltűnik minden, a bútorok, a tárgyak, a színek, a sakál a sarokban, még a lekvárok is, pedig a lekvárok aztán soha. Ez anyácska lélegzete, jól tudom. És valóban, egy lélegzetvételnyi ideig tart csupán a semmi, majd ugyanolyan a ház, mint előtte volt…
Tovább
Vertigo Nem vagyok néma,csak a szavaktól nyugatra járok,esetleg északra, ahol a farkasok.Nem vagyok állat,hiába szimatolok vérszagot a szélben,hiába tapadt szőrömre csomókban az éjszaka.Oldalra kellene, hogy fordítsalak,alátámasztani a fejet,mondani, amiket agyvérzéskor szoktak.Nem hiszem, hogy néma vagyok,csak a légzés sípja eltorlaszolja az utat.Nem hiszem, hogy állat,valami emberszerű les ki a vicsorgás mögül.Fújtat, belohol az erdőn nyílt résbe.Talán…
Tovább
Kásahegy mostanában minden reggel retteghogy neki kell vágjon a kásahegynekott mered előtte a hegynyi kásatápláléka ellenfele lakásaaz egész látóhatárt kitakarjaés egész nap akarva nem akarvamagát vakon reménytelenül fúrjavakondként a végtelen alagútbamert hiába halad hiába fáradfolyton beomlik mögötte a járatmíg esténként be nem fogadja végreaz álom öntudatlan menedékeés kicsit irigykedik Sziszüphoszraaki egyetlen sziklával megúsztas még haragudhatott…
Tovább
N. Lacika és a többiek Olyan volt, mint egy majom, uram, majdnem a bozontos szemöldökéből nőtt ki a haja, amit hátrasimított, és ami mindig zsíros volt, átázva, lucskosodva lapult a valószerűtlenül kicsiny koponyára, apró madárszemei vérben úsztak, örökös izgalomban, mozgásban, az alig homlok csatakosan mutatta magát, az álla erős, akaratos, és az állandó borosta is…
Tovább
Zajszűrő zörgünk valahonnan átfurakszik a házrepedésein a kutyaugatásmielőtt a többi neszbe olvadnaegy másodpercre gyereksírásnak tűnik kéményeket rajzolunkfüstölnek otthont hoznak a papírramegfakult vasárnap délutáni alvásokatborít el porral a forma halk zümmögése a közeli üzemből ütemeskopácsolás hallatszikharkályok keresnekvasférgeket az anyagban pénteken farsang lesz az iskolábanestére az arcra festett félelmetes kutyaportrényüszítve ázik le a kádban csontok roppannakálarcok tarajos…
Tovább
A borotvák Szerezz be egy biztonsági borotvát,javasolta régen egy barátnőm, mert nembírta nézni reggelenkénti működésemeta Solingen borotvakéssel, neki köszönhetőenmára tucatnyi hipermodern készülékem van,igaz, ezek közül egyik sem alkalmas arra,hogy a forró vízzel teli kádban nyiszatolda csuklódat, ez amúgy is a gyáva figyelem-felhívók módszere, ha biztosra akarnálmenni, akad még néhány hagyományospengéd, és amúgy is hosszában kell…
Tovább
Csatlakozás A peronon várja a jelet az indulásra, közben figyeli, ahogy a felszállók megtöltik a vagont. Egy újabb mizantróp. Látszik a testtartásán. Csak ide ne. Összehúzott szemek, feszes nyak, mellkas előtt egybefont kar. Fülhallgató, kifele bámulás. Innen nem látszik, de biztos, hogy a lábát is keresztbe tette. A vonatablakok, mint a diaképek. Kívülről látja, amit…
Tovább
Angyalkaparó Glenn Gould lát, látó A látó asszony először azt hitte, gúnyolódom,mikor azt mondtam, a szentimentalizmus szent.Majdnem kizavart a keskeny vályogházból. Szívesenírtam volna zongoradarabot róla Glenn Gouldnak,mondtam még utána valamiért. Olyat, hogy sírjaössze a száraz zongorát, hogy fényesedjen tőle acigány gettó széle, olyat, amitől felszámoljákmagukat a veszélyes algoritmusok. Erősen meglepődött,de bölcs maradt, beleszagolt a zsíros…
Tovább
Majd elnézem Pilinszky János 100 Vasgolyó a szemgödörben. Éjjelre sárga halak vergődnek a kifeszített sátortetőn. Angyalok ciripelik fel a halandók bánatát, miközben útra kelünk. Párna és paplan nélkül. Hideg szél és metronóm. Fokról fokra merül bennünk a megváltás reménye. Trapéz és korlát a téli sírkert. Egyenes labirintus visz. Visszafelé már nincs tapasztalat. Merénylet csak az…
Tovább
Dallam, a látnok Babiczky Tibornak, a negyvenedikre Selyme a parton Futok az út szélén, a gyepen,lépteim fűszálak tompítják,majd homok, avar, kőzúzalék,egy helyen a töltésre ömlöttnapraforgódarán megcsúszikmindig a lábam, sikamlóssáválik a talaj, selymes érzés,mint a sár mifelénk, feketeföldön, nem ilyen fád homokon,tengernemjárta tengerparton. Párosujjú fut így, ujjaitkissé terpesztve fogva talajt,mintha lábujjhegyen surrannamögötted, észre ne vedd futtát,hisz…
Tovább
Befekszem az ágyba, leoltjuk a villanyt, hátat fordít nekem. A mellkasomig húzom a takarót. Nem bújok hozzá, sem ő hozzám. Ismerős ez, megrágott, unalmas. Az oldalamra fordulok. Az arcom alá helyezem a tenyerem, nagy levegőt veszek, hangosan ásítok. Nem moccan. Nem lehet, hogy máris elaludt. Megemelem a fejem, pislogó remegéseket keresek az arcán. Ebben a…
Tovább
Mikes Kelemen Zsigmond király nagyságán elmélkedik Úgy mesélik, mikor Zsigmond királyunkMegérezte Znaim ostromakor,Hogy közel a vég, a hadaitólBúcsút vett, a nagykapu elé járult, Bekérte magát a körülvett várba,A Szent Miklós templom boltja alattRendben lement a gyászmiséje, majdUtána, trónján érte a halála. Már azt hiszem, hogy csak a legnagyobbakTudnak a sértésről lemondani,Ami az élet. És van…
Tovább
Elszámolás Igen, a feladat. Ha visszagondolok,azt hiszem, félreértettem valamit,amikor megkérdeztétek, hogyansikerült. Az előadás. A dolgozat.A távozás. Az érkezés. A látogatás.Az írás. Feladatnak véltem. Hogyrendben legyen, aminek nekifogtam.A bátorság. A helytállás. A szétszedés.Az összerakás. Aztán majd későbba szerelem. Ahogy elképzeltem.Akár a költők. Mert kötelességa harag is. A barátság. Hogy az isjó legyen. És ne csússzon félrea…
Tovább