Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld 2022/7. Júliusi lapszámunk középpontjában Esterházy Péter áll: Darvasi László verse és Forgách András novellája előtte tiszteleg, Vincze Richárd tanulmánya, illetve Pataki Viktor recepcióáttekintő kritikája pedig az írásművészetével foglalkozik. Báder Petra és Bálint Péter az irodalmi állattematika Pedro Juan Gutiérrez regényében, illetve a népmesékben való megjelenéséről értekezik. Kilátó rovatunkban két interjút közlünk: Garaczi Lászlóval Vigh…
Tovább
Stanisław Lem: Kiberiáda; ford. Murányi Beatrix „Amikor a kozmosz még nem volt úgy elkanászodva, mint manapság, hanem minden csillag szép rendben sorakozott, úgyhogy könnyen meg lehetett őket számlálni balról jobbra vagy felülről lefelé, azonkívül külön csoportosultak a nagyobbak és kékebbek, a kisebbeket és sárgásakat pedig, mint másodosztályú égitestet, a porba taszigálták; amikor a térben még…
Tovább
Regős Mátyás: Tiki Beigazolódott a Patyik Fedon életével kapcsolatos kritikusi bizakodás. Tényleg van még muníció Regős Mátyásban, aki az erős kezdés után ragaszkodott a gyermekkor témájához, amelyhez új formát választott. Egy különösen feszes szerkezetű, minden mondatával újat, meglepőt tartogató kisregénnyel emelte a tétet és a jövőbeli kötetekkel szembeni szakmai elvárásokat. A 123 oldalba sűrített folyamatos…
Tovább
Zalka Csenge Virág: A százegy ajtajú palota, illusztrálta Orosz Annabella Zalka Csenge Virág nevéhez már számos mesekönyv köthető. 2019 óta minden évben legalább egy, de akár két kiadvánnyal is jelentkezik a magyar könyvpiacon, korábban pedig angol nyelven is jelentetett már meg többek között magyar népmesékből készült válogatásokat is. Kiadványaiban mindig hagyományos történeteket (népmeséket, mondákat, mítoszokat…
Tovább
sufniba zárt emlékezet ropognak a gerendák a sufni kopott ízületei a padlástér eresztékeiitt bújócskáztunk valahaa ládák és zsákok alkotta ösvények közötts a leghátsó zug homályábanrejtőzött a lelakatolt titokaminek végére járni sohasem tudtunkéltre kelnek a tüsszentésre ingerlő finom poroka pókhálók a cserép alá bújt darázsfészeka madártani megfigyelőállásahonnan át lehetett lesnia szomszédban bikinifelső nélkülnapozó fiatal tanítónőreakinek barnán elomló…
Tovább
Gerőcs Péter: Werkfilm Ha Gerőcs Péter most itt ülne velem szemben, szerintem békésen megegyeznénk abban, hogy az irodalomszemléletünk nem áll igazán közel egymáshoz. Én ösztönös, zabolátlan szerző vagyok, ő – előre jelzem, minden további következtetést a szövegeiből vagy legfeljebb az interjúiból fogok levonni, ilyen módon tehát szubjektív megfigyelések lesznek csupán – nagyon művelt, filozofikus gondolkodású,…
Tovább
Lehetnék bárki. Kortárs és kortalan versek, szerk. Péczely Dóra Két olyan, az utóbbi években egyre gyakrabban tárgyalt kérdéskörhöz is kapcsolódik a Lehetnék bárki megjelenésének ténye, amelyek összefüggésében önmagán jelentősen túlmutat az antológia. Az egyik kérdés az ifjúsági irodalom és ezen belül az „ifjúsági vers” kérdése. Fontos fejleménye volt az elmúlt két évtized magyar irodalmának, hogy…
Tovább
A nagy zakózás Az iskolakapun három kifogástalan fekete jobb cipő lépett ki egyszerre. Jó, csak majdnem kifogástalan, mert a Gabeszét már az összes tesója végighordta ünnepélyekre, de azért rendesen bekenték fekete pasztával, ne lássák, hogy mindjárt szétesik. A három kifogástalan szabású, sötét zakó csak úgy feszült az izmos vállakon. Na jó, Ropi válltömése lötyögött, mert…
Tovább
Új sorozatunkban partnerlapunk, az Újvárad folyóirat szerkesztőitől és munkatársaitól olvashatnak tárcákat, heti rendszerességgel. Elsőként Tasnádi-Sáhy Péter színházrendező, a Várad folyóirat korábbi irodalom rovatának szerkesztője, most az Újvárad trialóg rovatának vezetője írt Göteborgról és Jöteborjról – közben pedig valami másról. Jöteborj és Göteborg – bár persze nem, de mondjuk így – két város. Jöteborjban, bent, svédek…
Tovább
Vonatos dal Rokonok üzentek,vendégül látnának,pakoltam plüssöt ésa kedvenc párnámat.Mondták, hogy egyedülkellene utazzak,egyike volnék asok bátor utasnak. Látjátok, én most indulok el az úton,nem tudom, hogy merre visz, de túl a múlton,belenézek a jövő nagy távcsövébe,az a jó, hogy semmi nincs ott kőbe vésve!Látjátok, én most indulok el az úton,nem tudom, hogy merre visz, de túl…
Tovább
Mohai V. Lajos: Utószó a magyar költészethez Eltöprenghetünk a cím fölött. Visszapillantás? Vagy maga a vég? Miközben Arany Jánost, Weöres Sándort vagy éppen a magyar népdalt idézi meg Mohai V. Lajos. Aki tulajdonképpen nem hisz a líra hatalmában, s aki esszéi és egyéb műfajú írásai mellett megalkotja eddigi életművének erős és érvényes költészeti oldalát is.…
Tovább
Hogyan dolgozik egy ifjúsági regényíró, kérdezik tőlem szinte mindenütt, interjúkban, író-olvasó találkozókon, még az e-mailben is, amelyben felkértek erre az esszére. Részben értem a kérdést, hiszen külső szemmel valóban érdekes boszorkánykonyhának tűnhet az ifjúsági irodalom. Ha felnőttek írnak felnőtteknek, leginkább saját magukból és a környezetükből merítenek, ahol általában szintén a felnőttek vannak többségben (kivéve például…
Tovább
Fénylő tetők A zsákhuzat ismét elszakadt,dunyhája a mélységes kék ég,hallja, hogy trappolnak a lovak,elérve az opál messzeségét. Valaki űzi őket, nyergében ülve,pattint zsinóros ostorával,a vad cipók immár kihűlve,tarisznyája nyakában rá vall. A fenyőág rezeg, madár repült el,borong a fénylő tetők csonkja,a moha mélységes mélyen zöldell,kialszik az alkonyvégi pompa. Visszaszökni Megrémült a fázós fecskepár,a fészek rezdült,…
Tovább
Kulin Borbála: …csak szeretek „te meg csak bámulsz fenn a teliholdra,nem érted, hogy betelt, és nem kezdődik újra.”(K. B.: Semmi változás) Mindennek megvan a maga ideje: hangzik a jól ismert prédikátori maxima. Hosszú (mű)kihordási időről beszélhetünk Kulin Borbála esetében, akit szigorú alkotói fegyelmezettség jellemezhet bizonyára, hogy első verspublikációihoz képest (2015) meglepetten későn mert kötetszerkesztésbe fogni.…
Tovább
Jó így, a semmivel vértezel In memoriam Tarján Tamás Nem haragszom, de engesztela perc, csalogat és üldöz.Fülelek, mintha síneketfaggatnék, jön-e a lekésett vonat, mintha tölgy alá ásottcirmos kurrogását várnámegy idegen padláson, mint-ha változhatna a végkifejlet. Elkóborolnak a mesterek,mint szagigézett kandúrok,akiknek páholy volt ölünkés sortyogó tonik szavunk. Visszasandítasz: sorsfogó?Így hallatszik odaátról.Frappírozott Tom és Jerry,kergetőzést palástol,kibicnek…
Tovább
Mártonffy Marcell: Biblikus hagyomány és történelmi tapasztalat Pilinszky esszéiben A Pilinszky-életmű kanonizációjának egyik főmotívuma – legalábbis a 70-es évektől kezdve – a megváltatlanság léttapasztalatának költői világképet meghatározó kifejeződése volt, s ez mindenekelőtt a két világháború közötti magyar költői hagyományhoz szorosan kötődő korai kötészetét értékelte fel. A keresztény dogmatikához való negatív viszony talán érthető kanonizációs szempont…
Tovább
Tóth Kinga: Írmag/Offspring Tóth Kinga munkássága rendkívül sokszínű, médiumokon, nyelveken és határokon átívelő; a magyar mellett angolul és németül is ír, prózával és költészettel is foglalkozik. Az elmúlt években számos, a világ különböző pontjain megrendezett művészeti fesztivál vendége volt (megfordult például Belgrádban, Párizsban, Zürichben, Iowában). Művészete nemcsak szövegekből építkezik, hiszen a hang, a vizualitás és…
Tovább
Korpa Tamás: A lombhullásról egy júliusi tölggyel Korpa Tamás harmadik verseskötetének immár nem egy épített tér (Egy híd térfogatáról, 2013) s nem is egy elvont fogalom (Inszomnia, 2016) adja a címét, A lombhullásról egy júliusi tölggyel címe komplexebb ennél. Először is az ismert toposzt idézi meg: talán elmúlásról, veszteségről, őszről lesz szó? A lombhullás alapvetően…
Tovább
Lót felesége Több alakban állok.Mától eggyel többen.Ha megfordulhatnék,Lót nem látszódna,sem azok, akik elvezették,a szélből megalkotott eszményi formák. A két angyal, vállukra vont hátizsákkal,nem azért érkezett,hogy megvizsgálja a város bűnösségét,hanem ítélethozatalra.A zsákok mennykövekkel telveés homokviharokkal,szögről lógnak alá a hálófülkéjükben,akár a tevecsődör-herezacskó,az el nem követett,de bekövetkező bűnöktől súlyosan. Ott álltam, amikor megváltozotta mondatban az alany,s a jövő…
Tovább
Borbély Szilárd: Kafka fia Jelenkori irodalmunk két kiemelkedő alakja, Borbély Szilárd és Térey János váratlanul, alkotóerejük teljében és csaknem egyidősen, 51, illetve 49 évesen haltak meg az elmúlt évtizedben. Mindkettőjüket szoros szálak fűzték Debrecenhez: Térey itt született és nevelkedett, Borbély itt járt egyetemre, és aztán itt élt és dolgozott haláláig. Költőnek is, próza- és drámaírónak…
Tovább
Én igen, én nem Elveszi, visszaadná, de már elvette: nála maradhat.Megveszi, átveri, bármelyik oldala várja a partnak. Parttalan árad a víztelen, fénytelen tükre kiszárad.Mélyei őrzik a partot, viharra csak egymaga várhat. Meddig a rügy, mikortól virág, vagy gyümölcs? Átviszi ezt ismáshova, észrevétlen módon járja át fenti a lentit. Kezdete, vége se kezd vele semmit az…
Tovább
A lány, aki nem én vagyok, a szájához emeli a cigit. Fintorog, nem szereti a fű ízét, de kell a zsibbadás, könnyebb minden, ha eltompulnak az érzékek. Eldobja a csikket, megdörzsöli a szemét, lüktet odabent a sötétség. Arra gondol, milyen jó lenne itt maradni. Égeti az arcát a nap, izzik a vaskorlát a tenyere alatt,…
Tovább
Láng Orsolya: Személyes okok Az utóbbi évek kortárs magyar prózatermésében megkerülhetetlennek tűnt a kommunikáció képtelenségének/ellehetetlenülésének/nehézségének színrevitele, a lírában ugyanakkor ezt kevésbé érzékeltem dominánsnak; jóllehet szövegek biztosan akadnak, de önálló kötetet nem tudnék felidézni, amely hangsúlyosan e problematika köré szerveződne. Jómagam is több alkalommal leírtam ezt a szószerkezetet különböző recenziókban, és nem tudtam eldönteni, hogy az…
Tovább
Foltin Jolánnak Fiam, éjjel nem tudtam elaludni, ellenőriztem a gondolataimat a sötétben, kényszerítve voltam, azt éreztem, arra késztet valami, hogy ébren maradjak, rám jött a csuklás, és talán ettől, talán mástól, de leestem az ágyról. Nem éreztem, mi az, csak azt, hogy a gonoszsághoz és a jósághoz is köze van. Féltem az éjszakától, a világtól,…
Tovább
Kissé fáradtan érkezem meg a Debreceni Ünnepi Könyvhétre, hiszen előző este a Fiatal Írók Szövetségének budapesti alapozó mulatságán vettem részt a Lumenben. Nagy az izgalom: vajon elmossa-e az eső a megnyitót? De a borúra derű érkezik, amikor Buda Ferencnek, a programsorozat idei díszvendégének köszöntője elfeledteti velem a fáradságot. Aurája van. Egy jelenség. Delejező személyiség. Indián.…
Tovább
Alföld 2022/6. Júniusi számunk tanulmányai a 20. századi magyar költészet körében vizsgálódnak: Konkoly Dániel Babits Mihály, Juhász Gyula, Balázs Béla, Karinthy Frigyes, Németh Andor és Tamkó Sirató Károly költeményeiben figyeli meg a telefon és a rádió megjelenését, Pataki Viktor Radnóti Miklós, Balogh Gergő Pilinszky János, Bakó Endre pedig Szabó Lőrinc egy verséről értekezik. Bakó Endre…
Tovább
Hamubogyók a tóparton 1. A hajnali tavon virágzik egy csukatetem,ezüstös víz nyaldossa porcelánhasát,porosodik, ahogy múlnak az évszakok,míg el nem jön peckesen a mai délután,frissen vasalt ingben, jóllakottan, üdén,szavait szurokként keni szét arcodon,letöri egyesével minden óráról a mutatót,igét hirdet, megváltást ígér, de a szájábanférgek ficánkolnak a fogai helyén, nyelvénekhalszeme van, amikor átölel és megcsókol,belülről vizsgálja meg…
Tovább
A napokban jelent meg Szálinger Balázs új verseskönyve Koncentráció címmel. A szerző arra vállalkozott, hogy nem valamely könyvkiadó gondozásában jelenteti meg legújabb könyvét, hanem magánkiadásban, számozott példányokban, előfizetői felhívás segítségével. Új körkérdésünkben három szakembert szólaltattunk meg, hogy fogalmazzák meg véleményüket a kötetről és a kiadásról. 1. Szálinger Balázs úgy döntött, hogy nem valamely könyvkiadó gondozásában jelenteti…
Tovább
Báthori Csaba: A hosszú táv Báthori Csaba költészete valószínűleg nem illethető a „felkapott” vagy „divatos” jelzőkkel – néhány kortárstól eltekintve talán rokontalannak is tűnhet a mai magyar lírában –, mégis az egyik legnemesebb értelemben vett metafizikus költészet példája, melynek elődjeit inkább a nyugat-európai hagyományban kell keresnünk (például Hölderlin, Rilke vagy Rimbaud szinte átüt a verseken).…
Tovább
mária imája I földre hullunk szédülő tekintetünk földre vetjükkommandósok jönnek szobrod elé csodát keresni10 gyémántért adnak a kereskedőksorsjegyet húznak rád adj hűségetférfiak nyúlnak utánad férfiak kutatjáklepleid gyermekek lótuszban énekelnekana hata o mama ana hata o mamarossz kezekbe kerülsz megtisztítoda kezet az agyagon meleged égeti aki törni jöttszámokat keresnek a kétségbeesettekglóriádba vakulnak hogy nyugalmat találjanaktalpad alatt…
Tovább