Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Ó, rinocérosz 58. 1746-ban egy holland hajóskapitány, Douwemout van der Meer Indiából Európába hozott egy újszülött rinocéroszt. Útközben olajjal kenegette a bőrét, és kapitányi jogaival élve, még a hajón megkeresztelte. A rinocérosz a keresztségbenSzent Klára nevét kapta. A hajó Leidenben kötött ki, ahonnan van der Meer és Clara a Rajnán folytatta útját.A partmenti városokban sokan…
Tovább
Idő suhog Idő suhog: hátamon a vessző. Rokka pörög: fordul az esztendő. Füvem java szikkad lekaszálva.Fehérül a fiaim szakálla. Magamhoz Nyájatlan pásztor, földtelen paraszt –száz éve, hogy egy szál botot faragsz.Törődj bele: kész nem lesz már soha –tán ha visszanő ága és boga. Vakon Hol a paritás, mi a veritás,ha a léted széteszi azefemeritás?Vakon bolyongsz…
Tovább
Képzetek a régiekhez képest Szpéró és a Vak Pipi néni emlékének Tévéképzetek a falnak fordulvabefelé, mielőtt elaludnékrajta. Vagy belehalnék feldúlva, mégmegpillantva magam a régi utcavillanyoszlopának árnyékábanácsorogni, mintha lett volna miért.Csavargatni zsírosodó hajtincsemetaz ujjam köré, eltűnődve, vajonérezni-e, hogy karnyújtásra tőlemegy meglett cseresznyefa ága duzzad.Hó semerre, de azért este már fagy.Nekidőlök, lám, a szálkás oszlopnak.Nincsen remény,…
Tovább
A táj emlékezete Szikkadt koponyaként domborodika táj, tátongó szemüregei sejtetik csupána kérges idegnyúlványok erdőtüzeit,a végigperzselt látványt, a porladt köveket,a széttöredezett felszínt, melyet ismétegybefoghat az emlékezet, mint a lepkekét szárnya közti részletet, ha lenne,akár a földből az égre meredő kőhalmok,melyek újból helyreállíthatók, máskéntés másként rendeződik újra rajtuk mindenkarcolás, a szemmel nem látható,a felejtés olvasatlan kéznyoma. Arcképül…
Tovább
Észrevételek (1/3) Az út mellett, az ároktól beljebb,de még nem egészen a szántóföldön,egy satnya bokor alá behúzva,a senkiföldjén két fehérműanyag nyugágy. * Azt mondta, ha összpontosítok,sikerülni fog, de nem sikerült. * Ahogy kiemelem a rég elhervadtcsokrot a sírkő mellett állóvirágtartó edényből, pontosan az a szag. * Félbehagyni sem könnyebb. * A tizenharmadik születésnapjárakapott egy papagájt,…
Tovább
Frank O’Hara: Töprengések vészhelyzetben, ford. Gerevich András – Krusovszky Dénes Mivel tegnap éjjel nem tudtam befejezni a kötet olvasását, pedig milyen rövid, reggel gyors készülődés után elmegyek a Rokuschba inni egy kávét, enni egy lazacos bagelt, aztán pár cigaretta és egy pohár almalé mellett befejezem az olvasást. Vérbő, felvillanyozó életes költészet. Hazafelé beugrom a boltba,…
Tovább
„de csak mindig a rosz” Leállhatnál végreKedves Rich –Mondod unottanSzinte naponta kapsz levelet azellisisland@email.ellisisland.org címrőlEgészen pontosan bizonyos Richard P. FloodtólAki állítólag a Statue of Liberty-Ellis Island Foundation Vice PresidentjeMindössze 35 dollárért „Founder” lehetsz –ÍrjaSőt you’ll receive our limited-edition Founders MedallionA Szabadság-szobor félprofiljávalKell a halálnak „Medallion” –Mondod unottanVan neked érmédKettő isAz egyik 1800-ból egy réz 3…
Tovább
A határon Nem lesz ott semmilyen jel,se egy nagy fa, se egy kőkereszt,se egy folyó, se egy híd,se egy rozsdás vasúti sínpár,nem lesz egy fekete kutya se,vagy ha lesz is, egy fekete,nem üzen neked semmit,se ő, se a gazdája, egyszőke, lófarkas fiatal lány,aki pórázon vezeti,és főként nem lesz egy tábla,rajta felirattal, amiből tudnád,hogy odaértél, ott…
Tovább
Faék az oldalasban Vágjunk bele.Vágjunk.Gyengélkedni jöttünk a világra.Tűnékenyen, mint a kámfor.Világos, és ennek a világnak nincs párja.Akkor belevágunk?Reggel van, öt óra.Egyedül vagyok kis szobámban.Valaki átszaladt a füvön.És többé nem tudta fellelni.És többé nem tudott felelni.És többé nem volt mit tenni.Briliáns barátom, akit ez idáigmindenütt csak a pályamester fiakéntaposztrofáltam, ám időközben,vagyis az ő váratlan ádventihalála és…
Tovább
fényudvart keríteni amit a dolgokról tudsz, az egy hely,ahol elhelyezed magad. a liget feléhajolsz, beszélsz tárgyairól, kezedügyében apró vésők, szegek, ollók,alig látsz. a szürke anyagot kettészeliegy bádogpatak, a színhelyes, élesenbarnuló hegyháton lelassítod azeróziót. lejjebb földdel telt öböl,hullámait igazítod. rögeit fested,hallgatod dús csobbanásait. mégiselfogy a délután, az élő felvételenszemcsés, oszló felhők, felületekmúló változatossága, a szálcsiszoltfű nullába…
Tovább
fonákságaink csak az éjszakákat tartod fönn nekem szigorú számadásban – így van ez mióta elbillent szívünkben a merőleges – emlékszem: lábaid magad alá húzva gubbasztottál a fotelben a kandallóban száraz fahasáb ropogott vártam hogy megtörd a csöndet közben a számokat soroltam némán – kilencvennégyig jutottam: lám másfélpercnyi hallgatásban elfért az életünk – kilenc és négy……
Tovább
Paloznak overdrive # Újra az úton,pereg a film, a road movie.A vízparton a Canned Heat játszik,Woodstock legendái. Csak ketten vannak a régi csapatból:a dobos Adolfo Fito de la Parra és Larry Taylor basszusgitáros.A többiek új fiúk.Nem értik a régi időket,persze a mát sem nagyon.On the Road Again – Woodstock dallama.A Canned Heat csörömpöl.Volt virág a…
Tovább
Hajnali betűminták Amíg kócolja szétrezeg terítőna bor Bőre pergamen Hieroglifáiismeretlen röpülést mímelővadlibák Tapintja és emlékezika verejték éjjeli üzenetére Reggeli barangolás Nyelve végigsiklik forró tájakonÉdes dinnyelé és elfáradt mentaElidőzik Meglódul ÖsszegyűjtiÖsszekeveri S akár a nyári borvégzetesen szétömlik a szájában A dél rombolása A lépés elnyeli az árnyékátFüggönyként hull alá a kék a sárgaA Műhely falára festett…
Tovább
álló nap szíves türelmünket és megértésünket kérték, a késések voltak menetrendszerűek, a debreceni nagyállomáson több vonat vesztegelt, mint egy kezemen megszámolni;a másik foglalt ismét – hibáival kecses ez a nap. „engem az érdekel, ami szépség nélkül tetszik” – írtam egyszer, hogy mára belássam, ez talán merőben személyes szépségtulajdonítás,de a saját élmény megosztható. akár egy szemsarokban…
Tovább
Végig Végül is vállalhatatlan, tette még hozzá. Megnyugvást érzett abban a pillanatban. Úgy ment le róla az egésznek a terhe, mint korty tiszta víz a nyelőcsövén futás után. Végiggondolta újra életét, pillanat alatt állt össze, gömbvillámszerűen, bár utóbbit csak olvasmányaiból ismerte, úgy-ahogy. Épp erről van szó. Úgy-ahogy vállalhatatlan. Kortyonként fogta fel, nem dolga, ne tegye.…
Tovább
milyen rettenetes vagy milyen gyönyörű dologról írjak, hogy akkor is megértsd, ha ott a mozdulatlan vizet és a csendes erdőt elnézve már semmit nem akarnál megérteni az itteni életünkből: én ilyen messziről könnyen elhiszek bármit, csak írjál majd részleteket, hogy jobban el tudjalak képzelni ott a tó partján vagy inkább a vízben, hiszen nyár van,…
Tovább
Februári számunkban izgalmas és fajsúlyos 19. századi tanulmányblokkal jelentkezünk: Eisemann György, Milbacher Róbert, S. Varga Pál, Vaderna Gábor és G. István László dolgozataival. A szemle rovatunkba Dobos István Szerb Antal magyar irodalomtörténetéről ír, Balogh Gergő Kulcsár-Szabó Ernő könyvéről, Zelei Dávid Keresztesi József kritikáiról, Szabó Bernadett Schein Gábor regényéről, Papp Máté Sütő Csaba Andrásról. Verseket Csobánka Zsuzsa Emesétől, Villányi Lászlótól, Lackfi Jánostól, Olty Pétertől, Nyerges Gábor Ádámtól, Fellinger Károlytól, Tábor Ádámtól és…
Tovább
Vékony jég Anyám, amikor legutóbb együttástunk a kertben – virágágyásokatgondoztunk önkéntes alapon a főtéren,amiről nem tudott a közvezetőség,ezért este mentünk, és titokban léptük átaz elkerített részt –, azt mondtanekem – valójában csak úgy maga elé,mert a sötétben nem láttam az arcát,és ő se nézhetett rám, vagyis pontosabbazt mondani, maga elé mondta – halkan,nehogy lelepleződjünk –…
Tovább
A bátyám öccse (Vonat) Bizonyos dolgokrólaz ember nem szívesen beszél.Vagy azért, mert nem akar,vagy azért, mert nem illik.De van, amikor kikívánkozikbelőlünk az is, amirőlnem kellene beszélnünk. Belőlem például most az kívánkozik ki,hogy tavaly névnapomra a bátyámhallókészüléket vett nekem ajándékba,mert azt gondolta, hogy azzal meghallom azt is,amit egyébként nem szoktam meghallani.Ha például el kell raknunk a…
Tovább
Airbnb összebarátkoztam egy északi emberrel,bementem a lakásába,aludtam az ágyában,ettem a hűtőjéből,éreztem, amit ő érzett,városom volt az ő városa,családom a családja,ki-kihagyó figyelmemetnapokra lekötöttéka vörös homokkövekés a szőke homokkövek,azok a kisebb kiszögellések,és a magasban, csoportosansorakozó kéményeka háztetőkön,terveim voltak a tervei,gyűjteni egy vidéki házra,aztán mielőtt elindultunk volna, eltűnt,pedig mondani szerettem volnaneki valami emlékezeteset,ehelyett ropogós szavait tanulomaz északi embernek,és…
Tovább
A tenger virágai Rogi Wieg emlékére Ezt a vidéket egykor tenger borította,de amikor újra víz árasztja el,már elhangzott a végső harsonaszó,kiürült az utolsó kehely,nem született új Noé, nem épített bárkát.Nézd a padlás ablakából inkábba repce- és kukoricaföldeket,a hullámzó sárga égen a vörös napot,a napraforgók melletti pipacsos rétet,szívd ki a pitypangból a kutyatejet,dörzsöld bele vérző szívedbe.Verseidben…
Tovább
fonákságaink csak az éjszakákat tartod fönn nekemszigorú számadásban – így van ezmióta elbillent szívünkben a merőleges –emlékszem: lábaid magad alá húzvagubbasztottál a fotelbena kandallóban száraz fahasáb ropogottvártam hogy megtörd a csöndetközben a számokat soroltam némán– kilencvennégyig jutottam: lám másfélpercnyi hallgatásban elfért az életünk –kilenc és négy… fogócskáznak velünka számok… csupa féltés vagyunk– megbuktunk mégis –…
Tovább
Nyitnikék I. A Benedek-hegyre Kálváriát kellett építeni, Mert csak így lehetett megoldani a hely Erkölcsvédelmi kérdéseket felvető Helyzetét. A hegy túl szép ahhoz, hogy ne temetkezzen bele A népvándorlás szinte valamennyi mocska: Germán, avar, magyar, tatár, török, Végül az Istent végleg leúsztató Én, aki A szentháromságot félkézre fogva egy Ideje mindig egy másik énben áll…
Tovább
die selbstjäger Jungnak és Rilkének ősi-ismerősen barlang szája tátog oda bújt be a fény: lénye lényege mióta egy éjjel egyszer rávillámlott bár tart is tőle tartana vele nem tudja meddig még: zsigerig átfázott de bentről a vak mély tükrözi tüzét s ami ringatatlan kucorgásnak látszott puha foltokban izzik a sötét számtalan kérdés fölmerülhet: hátha nem…
Tovább
Ez is csak hasonlat Vajon csak anyagként és energiaként lehet leírni a világot? Ha okozatnak fogjuk fel a fényt, a jövőből is sötétség tátog? Vajon minden elmagyarázható? A lehetetlen nem lehet soha? Világnak szája, semmi homloka, az arc elé egy maszk téve: a szó. A szó elé egy maszk téve: a mondat. Az energiamegmaradás…
Tovább
Input egy feléd nyitódó, szinte hangtalan mutatóujj, alig érzed, kijelöl. kis optikai szobád, az arcod, elsötétül kívül-belül. ha minden összeomlik, a szemedben kezdődik el. míg átvonul arcodon álmod éjjel, ezt a puha mosolyt vad vonások lepik el, ha ilyenkor ébredsz. rakódj le lépéseid alján. de ne pihenj a talpadban valahol. a lépések pontatlanok, tehát használhatók…
Tovább
Valami sziklatetőn Ha azt mondom, kivonulok a világból, még nem mondok sokat. Csak a szomorúság beszélteti belőlem mindezt, csak a szomorúság. Ha azt mondom, valamitől félek, de nagyon, még nem mondok sokat. Valaki kiabál bennem, és nem hallgat el, valaki kiabál. Ha azt mondom, lehunyom a szemeim, hogy pihenjek végre, még nem mondok sokat. Örülnék,…
Tovább
humor nincs humora – mondják a pultnál ülő vének, hajlik egymásra ezerrétegű bőrük, a poharak kerek nyomait ujjukkal kenik el, jósolnak belőlük. nincs humorod, pedig milyen fiatal vagy – mondja a francia törzsvendég, akivel kedvesnek kell lenni, sokat rendel –, azt hittem, idősebb vagy, legalább huszonnégy, és milyen jól beszélsz idegennyelveket. komoly lány vagy –…
Tovább
látók nem emlékszik éjjeleinek egyetlen álmára se fekete betűk a sötétben egy tisztánlátó el tudná olvasni őket de tisztánlátót egyet sem ismer nyitva hagyja az ablakot amíg lehet de amíg a fenyőerdő csendje észre nem veszi a nyitott ablakot addig csak az ereiben utazó vér zúgását hallja a jó emberek egy eltűnőben lévő faj tagjai…
Tovább
Kedves Rrosé Selavy, láttam a madárkalitkás asszamblázst, először összezavarodtam, miért vannak ezek a tárgyak bezárva, olyan mintha egy tüsszentést tartanál vissza. A kávékavargatás meg a kockacukor jutott eszembe, a Nosztalgia asztalánál. A márványkockák a rácsok mögött hasonlítanak rám, boldog queensi otthonomra, testvéremmel és anyámmal összezárva. Nem tudom, most nőnek vagy férfinek érzed magad, de vége…
Tovább